2024-ben ismét indultam a Tour de France amatőrök számára rendezett versenyén, amikor egyik szakaszt a tényleges verseny előtt néhány nappal megrendezik. Az idei szakasz a 20. volt Nizzából Col du Couillole-ba. 1387km, 4600+ m szintemelkedés.

2020-ban lett volna egy ikonikus verseny Nizzából-Nizzába egy körverseny (körversenyben nincs logisztikai rémálom), de a COVID miatt 2x is törölték a versenyt, így amikor 2024-ben -az Olimpia miatt- nem Párizsban van a Tour de Frace befutója, hanem Nizzában, akkor sejteni lehetett, hogy azt a szakaszt fogják választani a szervezők, hogy itt rendezzék meg az idei L’Étape-ot.

Felkészülés

Röviden, összefoglalva: nem voltam felkészült. Még decemberben elkezdtem a felkészülést Tenerifén és Gran Canarián, utána jött egy téli edzőtermi edzés plusz a síszezon, ott még minden jól ment – aztán március közepétől felborult minden… Olyan mértékű nehézségek jöttek a céges életbe, hogy mellette szinte nem maradt idő az edzésnek 🙁

Májusban mentem néhány edzőkört, aztán (szintén felkészületlenül) toltam egy Tour de Pelsot és onnan mentem a Dolimitokba néhány napra. Szinte csak ezek voltak, szóval kb 3,000 km-rel a lábamban mentem a versenyre.

Verseny: Nizza » Col du Couillole

Verseny előtt

Az volt a furcsa, hogy a verseny előtt minden meglepően jól ment: Tour de Pelso 7 órán belül meglett, Dolomitokban a nap első emelkedőin simán ott voltam elől, otthon edzéseknél jöttek a PR-ek. Kicsit gondolkoztam rajta, hogy kimenjek-e ilyen alacsony edzettségi szinten, de úgy voltam vele, hogy azt érzem, hogy most egész jól megy.

rajtzóna

8-as SAS-ból indultam (8000-es rajtszámok, 1 órával az első rajtzóna után). De már az indulás előtt 1,5 órával ott voltam, hogy legelől álhassak… Aztán ahogy engedtek minket, hogy felsorakozzunk a rajtzónában, ott is teljesen egyedül mentem elől. Azt éreztem, hogy minden rendben. Teljesen első sorban voltam, így még Didivel is fotózkodtam 🙂

első szakasz: rajt utáni pillanatok

A rajtzóna után lassúrajt volt kb 3-5 km-en. Olyan szűkítések voltak, hogy elől vállal összeértünk. Bele sem merek gondolni, hogy hátérbb milyen tömegnyomor volt. Az volt a taktikám, hogy a lassú rajtnál első sorban legyek a motoros mögött, hogy kivédjem az esetleges tömegbalesetet. (Tényleg nem értem, hogy Nizza városa hogy gondolta ezt az útvonlat… Életveszélyes volt!)

A lassú rajt után megindult egy szökés, amiben sikerült benne lennem és viszonylag hamar utól is értük a 7000-es bolyt (előző, 7-es rajtzóna vége). Ez után jött egy alúljáró, majd egy felüljáró és azt éreztem, hogy jól pörögnek a lábaim, mehet minden. Összeállt egy boly a 8000-es rajtszámúakból és elértünk a leszakadó 6000-esekig. De aztán valahogy belassult a boly. Egy belga sráccal összeálltunk és váltott sorrendben elszöktünk és a leszakadó 5000-ig meg sem álltunk.

első emelkedő – Col de Braus (10 km, 6.6%)

Aztán jött az első emelkedő. Eleje jól ment, de aztán olyan ritmusvesztésem lett, hogy csak szenvedtem, de nem prögött semmi… Annyira kiábrándító volt a helyzet, hogy megálltam, hogy fejben összerakjam magam, mert éreztem, hogy nemokés a helyzet.

Segített, mert utána minden rendben ment, a 8.1%-os emelkedő simán ment, kiálásokkal, prögetésekkel egész jó tempóban sikerült felérni a hágóra. Lefelé meg volt egy jó gurulás :)))

második emelkedő – Col de Turini (20.7 km 5.7%)

A második emelkedő egy 20km-es, 5%-os emelkedő volt. Úgy voltam vele, hogy kellemetlen, de tolni kell és a végére érek. Viszont az emelkedő vége előtt 3km-el úgy begörcsöltem, hogy mozdulni sem bírtam. 5 perc kimaradt, mert próbáltam a lábaimat visszarázni és újra indulni. Az segített, hogy hallottam az üvöltő tömeget a hágón. Úgy voltam vele, hogy felmegyek, utána legurulok (hátha ott sikerül kipörgetni a görcsöt) és majd lent megnézzük, hogy hogy vagyok és hogy tudom-e folytatni.

második lejtő

Nem értem, hogy egy zárt pályán miért nem merik használni a bal oldali sávot a résztvevők (velem együtt: amatőrök…) E miatt az ideális íven figyelni kellett, nehogy valaki elüssön.

Aztán hirtelen lezárták az utat egy horrorbaleset miatt… Mi egy alagútba torlódtunk fel és komolyan aggódtam, hogy belénk vágódik valaki 60-nal. A hülye franciák, csak “Attention”-t kiabáltak, aztán gyorsan elkezdtünk “STOP”-ot üvölteni és az hatásos volt, mert arra már nem csak lassítottak, de meg is álltak.

harmadik emelkedő » Col de la Colmaine (7.5 km, 7.1%)

A harmadik emelkedő 7.1%-os volt, de egy rövidebb, 7km-es szakasz. Eleje nehezen ment (egy folyóvölgyben mentünk fel és kellemetlen volt). Megint meg kellett állni egy ritmusváltásra és úgy indultam el felfelé. Hirtelen arra lettem figyelemes, hogy fent vagyok (valahogy ‘feltelepportáltam’). Az volt bennem, hogyha így ment ez, akkor menni fog a vége is.

Fent nem álltam meg frissíteni, mert tudtam, hogy lent is lesz egy frissítőpont és így időt tudok nyerni.

harmadik lejtő

A harmadik lejtő jól ment, jó tempóban. Menet közben egy magyar sráccal futottunk össze és vele mentünk végig. Még egy előny volt: lent a frissítőpontnál a frissítés előtt kb 20m-rel észrevettem, hogy van egy kút: nincs tömeg, hideg a víz. Tiszta főnyeremény! Gyorsan betöltöttem a kulacsokba (zselém még volt, mást enni úgysem tudtam 8 óra biciklizés után), szóval gyorsan nyeregbe pattantam és mentem tovább.

nagyedik, utolsó emelkedő » Col de la Couilloiue (15.7 km, 7.1%)

Ezt a szakaszt ismertem, mert előző nap átvittem az autót oda, hogy miután beérek legyen mivel hazamennem. Direkt figyeltem az útvonalat, hogy másnap már legyen “helyismeretem”. Ez sokat segített, mert tudtam, hogy hol lehet megtolni neki, hol kell figyelni.

Nehéz volt a 15km-es 7.1%-os emelkedő, de simán végig tudtam menni. A vége kimerítő volt, sokan kidőltek, kiáltottak a görcstől, hánytak, de éreztem, hogy a végét meg lehet tolni, mert max fent begörcsölök. Így is volt, az utolsó 2 km-en folyamatosan növeltem a tempót.

Az utolsó 1 km már kifejezetten nehéz volt, az utolsó 100m-re nem emlékszem, csak arra, hogy a befutó után jött a görcs és az egyik rendezősrác kapott el, hogy ne dőljek el. Kemény volt!

Didi

Didi nekem kabalafugura:

Találkoztam vele a Village-ben is, Nizzában

Találkoztam vele a rajtnál

Sajnos idén a célban nem sikerült megtalálni, de úgy látszik, ha a verseny előtt tudok vele közös képet csinálni, akkor szerencsém lesz 🙂