L’Etape du Tour de France

Minden évben (amikor nincs COVID…) a Tour de France 1 szakaszát végigcsinálhatják amatőr versenyzők is. Idén a Briançon » Alpe d’Huez távot (12. szakaszt) választották a szervezők… egy igazi király szakasz 🙂

Nagyon kettős volt a felkészülésem:

• tavaly év végén COVID-os voltam, így novembertől január végéig ki kellett hagynom minden edzést
• az edzőtábort december végéről (karácsonyról) áprilisra (húsvétra) kellett áttenni, 3 hónappal elcsósztam
• a munka miatt alig tudtam edzeni (~2,000 km-rel a lábamban és ~20,000m-rel érkeztem a versenyre)
• júluis elejére volt egy koncertjegyem Lignanoba, így úgy gondoltam, hogy elindulok időben, utána meg felmegyek a Dolomitokba egyet tekerni – részben azért, hogy hozzászokjak a 2,000-es feletti hegyekhez és a magaslati levegőhöz

Úgy voltam vele, hogy megyek, biciklizek egyet és meglátjuk, hogy mi lesz. Mivel egyből hegynek mentünk, ezért semmi különösebb stratégiát nem gondoltam ki, hanem tolom, ahogy tudom és hegynek le meg amilyen gyorsan csak lehet, hogy időt nyerjek..

Úgy voltam vele, hogy megyek, biciklizek egyet és meglátjuk, hogy mi lesz. Mivel egyből hegynek mentünk, ezért semmi különösebb stratégiát nem gondoltam ki, hanem tolom, ahogy tudom és hegynek le meg amilyen gyorsan csak lehet, hogy időt nyerjek..

• beálltam a rajtzónába (depo) előre, hogy egyből tudjak indulni. Meglepő volt, hogy amikor elindították a futamot rövid idő alatt egészen magam mögött hagytam a mezőnyt (értsd: első km-en kb 1 sarok előnyöm volt). Ez meglepett, azt hittem, hogy valamit elnéztem
• aztán elindultunk a hegynek fel és azt érztem, hogy pörögnek a lábaim és jó tempót tudok menni (konkrétan annyira jót, hogy a felvezető motor mögött sikerült menni egy pelotonnal). Én a 12,586-es rajtszámmal indultam, de indulás után már a 11 ezres rajtszámosokkal voltam, a hegy előtt pedig már a 10,000-eseket értük be.
  
• az emelkedő (Col du Lautaret / Col du Galibier) meglepetés volt számomra, mert nem jött elő a fáradság (persze, mert a tour teljes szakaszán olyan adrenalin bomba volt az egész, hogy mindent elnyom :))) Az emelkedőn is nagyon jól sikerült pörgetni, így jöttek a 9,000-ek, a hágónál pedig a 8,000-esek is!
• nem sokat álltam meg, hogy minél kevesebb időt veszítsek a frissítéssel, inkább hegyi forrásoknál töltöttem a kulacsot
  
• lejtőn lefelé külön élmény volt, hogy mindkét sávot ki lehetett használni (sokan csak jobb oldalon mentek, így bal oldalon általában szabad volt az út). Sikerült egy egészen jó lejtmenetet produkálni, alig előztek le. Sajnos a lejtőn volt egy brutális borulás előttem (a srác nekicsapódott fejjel a betonkorlátnak – remélem felgyógyul!). Megálltunk egy pillanatra, odamentünk, ottmaradtak páran én meg szervezőhöz siettem. Borzasztó látvány volt.
• a lehtő második felében megéheztem és éreztem, hogy az édes zselék után valami sósra vágyok. Óriási szerencse, hogy volt egy pékség (és nyitva), így beugrottam és vettem egy kecskesajtó-paradicsomos quiche-t (ami pont ideális, mert eléggé szatos, így nem kell extra folyadék, de eléggé sós, hogy ne korogjon a gyomrom
• a lejtő aljában viszont egy brutálisan nagy szembeszelet kaptunk. Összeálltak pelotonok, de lassúak voltak (tudtam, hogy nincs elég időm), így egy 5-ös bollyal megszöktünk és így mentünk a következő hegy lábáig
  
• Az emelkedő (Col de la Croix de Fer)nagy szenvedés volt nekem, de sikerült folyamatosan menni (sokan kiültek az út szélére). Az eleje és a vége volt a legnehezebb, de sikerült!
  
• Aztán egy újabb lejtőzés, ami meg volt tűzdelve emelkedőkkel. Ez nagyon nehéz volt (szellemileg). Aztán a végén megint előjött a szembeszél. És megint jöttek a lassú pelotonok. Itt ismét szökevények lettünk és megint egy 5-ös bollyal megszöktünk
• aztán egy körforgalom, amiből balra kellett menni – arra is mentem, de… jobbra lett volna a frissítés, de ezt csak a hegyen mondták.
  
• Alpe d’Huez-i emelkedőre nulla vízzel indultam neki. Megálltam szurkolóknál és ők adtak vizet (és utáne meg is löktek). Fantasztikus érzés volt! Azt hittem, hogy ezen az emelkedőn nem fogok feljutni. Folyamatosan néztem a sebességem, meg hogy mennyi idő van hátra és ezzel sokkoztam, hogy beérek-e szintidőn belül. Legvégén láttam, hogy kb 40 percem van 3 km-re, amiből az utolsó 500m lejtő. Ott már éreztem, hogy meglehet – és a végén meg is lett! Viszont csak néhány percen múlt.

Iszonyat nehéz volt, életem legnehezebb versenye. A távolság, a magasság és az idő volt a legnagyobb ellenfelem. Szerencsére nem volt technikai problémám, nem betegedtem le, nem görcsöltem (korábbi versenyekből tanultam), jól pörgött a lábam és ki tudtam állni a nyeregből. Viszont a jó áttétel hiányzott, de ez volt a legtöbb, amit ebből a bicikliből (és 2×10 Di2 váltórendszerből) ki tudtam hozni.

Köszönöm, nekem ez volt az utolsó l’etape-om, nem megyek többet – kivétel, ha új biciklim / vázam lesz és azzal újra megpróbálom, de rengeteg idő, energia és pénz (plusz időjárásfüggő is), így egy pillanat alatt egy-két év munkája el tud szálni. Nagy élmény volt, bakancslistát tétel, de részemről ennyi volt. Marad a barátokkal való örömteli tekerés.

Köszönet

• Köszönöm Dr Majzik Ernőnek, hogy rendberakta a térdem – és Szóka Katának, hogy rehbilitált! Itt kezdődött minden
• Köszönöm Dr Bátorfi Bélának, hogy bevezetett a biciklizés világába és annyi mindennel lelkesít
• Köszönöm Ladányi Kata, hogy rendberaktad a hátam (bárkinek kell egy jó manuálterapeuta, keresse bátran!)
• Köszönöm Sápi Viviennek és Sápi Adorjánnak a repülőjegyet, amivel én és a biciklim ki tudtunk menni edzőtáborozni tavasszal
• Köszönöm Molnár Marcell és Andrea a szállásban a segítséget, hogy lehetővé tettétek az edzőtábort!
• Köszönöm Baucsek Zolinak a pontos biciklibeállítás
  Köszönet Farkas Andrásnak, Szabó Kornélnek és az egész Skilines.hu csapatnak, hogy kivittek télen Brianconba
• Köszönet Kutyának, Henrinek és Jakabnak, hogy a Dolomitokba elvittek és ezzel is segítettek (és bocs az ottani bénázásaimért 🙂
• Köszönöm Gyöngy Viktor a hajtókart, e nélkül nem sikerült volna (ezzel tudtam kiállva átforgatni a hajtást)
• És köszönöm mindenkinek, aki segített a célom elérésében! Külön köszönet azoknak, akik drukkoltak nekem, érezni lehetet!