A “karantén” szó az olasz quaranta giorni szóból ered, jelentése: “negyven nap“. 

Karantén története

A karantén a hajók és a hajózó személyzet 40 napos elszigeteltsége, mielőtt belépnének a kikötőbe.

Először Ragusa városállamában (mostani Dubrovnik) használták ezt a módszert a halálos betegek kiszűrésére: ha a karantén ideje alatt nem jött elő a halálos kor tünete, akkor beléphettek a kikötőbe.

Ezt először a pestishez kapcsolódó betegség kiderítésére használták. 1377-ből származó dokumentum (amelyet a dubrovniki levéltárban tárolnak) kimondja, hogy a városba való belépés előtt az újonnan érkezőknek 30 napot (egy trentin-t) kellett eltölteniük egy megadott helyen (eredetileg a közelben fekvő szigeteken), arra várva, hogy előjönnek-e a pestis tünetei. 1448-ban a velencei szenátus 40 napra meghosszabbította a várakozási időszakot, ezáltal született a karantén kifejezés. A negyvennapos karantén hatékony módszernek bizonyult a járvány kitörésének kezelésére: a jelenlegi becslések szerint a pikkelyes pestisnek a fertőzéstől a halálig 37 napos időszaka volt; ezért az európai karantén rendkívül sikeres volt a potenciális kereskedelmi és ellátó hajók legénységeinek egészségi állapotának meghatározásában.

Más betegségek kiszűrésére is használták a karantén gyakorlatát a pestis pusztítása előtt és után:

•  A leprásokat elszigeteltek az egészségesektől 
• 1492 utáni szifilisz elterjedésének megakadályozására tettek kísérlet ilyen módon
• a 19. század elején Spanyolországban fellépő sárga láz, valamint
• az ázsiai kolera 1831-es érkezése során is bevetették ezt az eljárást.
  
  

Lazaretto-k (pestis kórházak)

Velence 1348-ban bevezette a pestis elterjedésének ellenőrzésére irányuló intézkedéseket. Ennek sikerességén felbuzdulva 1403-ban, egy kis szigeten megalapították az első Lazarettot, vagyis pestit kórházat. 1467-ben Genova Velence példáját követte, 1476-ban pedig a régi marseille-i kórházat pestis kórházzá alakították. Marseille nagy lazaretét -talán ez volt a legismertebb- 1526-ban alapították Pomègues szigetén. 

A kolera 1831-es érkezésekor néhány új lazarettet felállítottak a nyugati kikötőkben, többek között Bordeaux közelében.

Karatnén az egyes járványoknál

Biblia

Az elszigetelés / elkülönítés egyik legkorábbi említése a Leviták  könyvében található a Bibliában, amely leírja, hogy a fertőzött embereket miként válasszák el a betegség terjedésének megakadályozására érdekében a mozaik törvény szerint.

Közép-Ázsia / iszlám

A betegek speciális csoportjainak, köztük a leprás betegek kórházi karanténja az iszlám történelem korai szakaszában kezdődött. 1307-ben a hatodik Umayyad kalifa felépítette az első kórházat Damaszkuszban és parancsot adott ki a leprás-fertőzöttek kórházban lévő többi betegtől való izolálására. A leprás karantén gyakorlása az általános kórházakban 1431-ig folytatódott, amikor az oszmánok lepra kórházat építettek Edirne-be . 

Koronavírus és a wuhan-i karantén

A 21. században a fertőző betegségekkel gyanúsított embereket karanténba helyezték, mint például most is Kína tömeges karantént alkalmazott, először Wuhan városban, majd az egész Hubeit tartományban (55,5 millió fő érintett benne) a koronavírus-járvány kitörésekor .